HTML

Balkánblog

Hogy miről is szól ez a blog? Európa egyik legszebb, de mindenképpen legváltozatosabb részéről, Ljubljanatól egész Athénig. Persze az igazán izgalmas részek ezek között helyezkednek el;)

Friss topikok

Linkblog

3 napos kirándulás Bosznia-Hercegovinába - 2.nap Szarajevó - Počitelj - Mostar - Szarajevó (2009. április)

2011.02.09. 20:32 :: adamnfl

2.nap

Most pedig következzen a második nap leírása. Annak a napnak a reggelén nem gondoltam volna, hogy életem eddigi három legjobb napjának egyikéről lesz szó. Reggel még beugrottunk venni egy kis kaját a sarki közértbe, de aztán már indultunk is Jablanica felé. Az út első fele folyamatosan emelkedik, egész az Iván-hágóig (Ivan sedlo), ami 900m fölött található. Miközben másztunk felfelé a kisbusszal feltünő volt jobb kéz felől a rengeteg vasúti viadukt, hát hiába a vonatoknak is fel kell valahogy jönniük a hegyre. A hágó után hosszú lejtmenet, majd Konjic városánál csatlakoztunk a Neretva folyó folyásirányához. A város és környéke amúgy eléggé el van aknásítva, de ez az egész Neretva-völgyre elmondható sajnos.

Konjic után következik a gyönyörű Jablanicai-tó, amely gyakorlatilag a Neretva felduzzasztásából keletkezett.

Szerintem az év legszebb hetében voltunk, így egészen gyönyörű képeket tudtam készíteni végig a Neretva völgyében.

Jablanica után egy magaslaton megálltunk fotózni, nem semmi tájon vezet végig az út, csak néztem szájtátva. Háttérben a 2102 méter magas Prenj-hegység látszik. A legszebb szakasz viszont csak ezután következett:

lélegzetelálló sziklafalak között halad az országút és a vasút is. A Neretvának egészen gyönyörű kékeszöldes színe van, szinte már valószínűtlenül is.

Ahogy a hegyek alacsonyodnak úgy közeledtünk Mostar felé. Itt visszafele álltunk csak meg, ugyanis Počitelj volt a következő célpont. Ez a bájos kis középkori település teljesen magával ragadott, úgy éreztem visszamentem pár évszázadot az időben.

Neretva fölé emelkedő várát amúgy még Mátyás király építtette a törökök ellen a XVI. század közepén, de mint az a vár tövében levő dzsámiból és török fürdőből kiderül: nem sok sikerrel. A vártoronyból szép kilátás fogadott a Neretvára, sőt a távolban azokat a hegyeket is lehetett látni, amik közvetlenül a horvát tengerparton vannak, mivel a település is csak kb. 20 km-re van már csak a tengertől. Épp fent voltunk amikor érkezett egy bosnyák busz a parkolóba és kiszállt belőle kb. egy osztálynyi fiatal.

Meglepő volt nagyon: amikor felértem láttam, hogy habár fejkendőben voltak , a legtöbbjük nagyon erősen ki volt festve, de nem keleties stílusban, és sokuk füléből az mp3 lejátszójuk fülhallgatója. Hát igen Bosznia talán Európában a nyugat és kelet találkozóhelye.

Amúgy Počitelj régi, évszázados részén minden épület csak kőből épült, nagyon hangulatos hely, nagyon várom, hogy visszamehessek oda.

Amiközben mentünk visszafelé a buszhoz az út felett egy megtépázott horvát zászló lógott ami kicsit furcsa volt. Bár nagyon közel voltunk a horvát határtelepüléshez, Metkovićhoz, ez még egy igazi bosnyák település. A háború eléggé megviselte, régen a művészek kedvenc helyei között tartották számon.

Innentől Mostarba félóra alatt elértünk.

Közvetlenül az óváros szélén parkoltunk, amiért később egy kis büntetést is kapott a buszvezető, úgy látszik túlságosan is jó parkolóhelyet találtunk magunknak.

Körülbelül 2 perc alatt a mostari hídon (Stari Most) találtam magamat, amelyet 1566-ban építettek.

Tudtommal ez Bosznia-Hercegovina egyetlen világörökségi helyszíne. 427 éven át állt, amíg 1993 novemberében a horvát-bosnyák konfliktusban a horvátok lebombázták. Az egyik nevezetesség a hídról leurgáló emberkék akik halált megvető bátorsággal ugranak a mélybe. 

Néhány lebombázott ház még most is található Mostarban, a háború nyomait nem sikerült még eltüntetni.

KoskiMehmed pasa 1618-ban épült dzsámijába 4 konvertibilis márka (kb. 550 Ft) volt a belépő, ezért azonban fel lehetett mászni a minaretbe,

ahonnan pont a Stari Most-ra lehetett rálátni. Mostarban amúgy egyik oldalt inkább horvátok, másik oldalt inkább bosnyákok laknak. Mi egy horvát vendéglőben ettünk, méghozzá igen jót, de hát a Balkánon hol nem lehet jót enni...

Lementünk pár képet csinálni a hídról alulnézetben aztán indultunk is vissza a kisbuszhoz. Amikor elindultunk kifelé a városból az egyik kereszteződés után egy rendőr leintett minket. Mint kiderült az egyik saroknál "véletlenül" az ágak mögött volt egy lámpa aminél nem álltunk meg. A rendőrök olyan mértékű büntetést emlegettek, hogy a sofőrt az idegroham kerülgette (200 euró). Szerencsére volt köztünk egy szerbiai magyar, így nyelvi nehézségeink nem voltak. Végül sikerült kb. 10 ezer forintra "lealkudni" a dolgokat. Gondolom a pénz ment a zsebbe. Amire visszaértünk a szállásra Szarajevóba teljesen be is sötétedett már.

Élményekben dús nap volt, sokáig emlékezetes fog maradni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://thebalkans.blog.hu/api/trackback/id/tr572649817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bubastis2 2011.02.20. 19:25:20

Ó igen, gyönyörű nap volt! Az ágak mögé rejtett táblára is emlékszem. :)A mostari híd taraján egyébként látható is egy készülődő ugró.
süti beállítások módosítása