HTML

Balkánblog

Hogy miről is szól ez a blog? Európa egyik legszebb, de mindenképpen legváltozatosabb részéről, Ljubljanatól egész Athénig. Persze az igazán izgalmas részek ezek között helyezkednek el;)

Friss topikok

Linkblog

Belgrádi egynapos, avagy a szerb főváros magyar szemmel (2010. július)

2011.02.12. 15:17 :: adamnfl

2010. július

Többször utaztam már keresztül Belgrádon az autópályán, de eddig mindig csak ilyen (többnyire éjszakai) rápillantás szintjén ismerkedtem a várossal, amikor Macedóniába vagy Görögországba mentem nyaralni. Pedig nem csak Párizs, hanem Belgrád is megér egy misét, de lehet, hogy kettőt is. Szerintem.

Kivételesen hajnalban nem Pestről, hanem Dunapatajról indultunk, mivel ismerősöknél voltunk, így legalább azt a száz kilométert is megspóroltuk a szerb fővárosig. Kiskőrösön csináltunk egy-két képet Petőfi szülőházánál, majd a kiskunhalasi Tesconál feltankoltunk, mert jó (vagyis inkább rossz) szokásunk szerint egy fagyira elegendő dínár se volt nálunk. Az utolsó megálló a magyar részen Tompán, a helyi kisközértben volt, ahol azon kívül, hogy a pénztáros hölgy megdícsérte az autó színét sok említésre érdemes nem történt. Mivel korán indultunk, már reggel 8 előtt a határon voltunk. Pár héttel azelőtt vezették be azt, hogy érvényes személyigazolvánnyal is át lehet menni Szerbiába, gondoltuk kipróbáljuk: tényleg. Szinte alig állt autó előttünk, így seperc alatt átértünk Szerbiába. Szabadkáig egy rövid, kb. 10 km-es szakaszt kellett csak megtenni, mivel azonban ez végig lakott területen vezetett, nem haladtunk valami gyorsan.

Beérve a városba gyorsan megálltunk egy fotószünet erejéig a Muhádzsír dzsáminál, amit 2008-ban adtak át, és az egyetlen iszlám vallási építmény a Vajdaságban. Átverekedtük magunkat a városon, majd a Palicsi-tó mellett elhaladva felmentünk az autópályára. Úgy terveztük hogy még 11 óra előtt Belgrádban leszünk, nem így lett. Alig 1 kilométert mentünk amikor rögtön egy sor végén találtuk magunkat, ami nem lett volna baj, de olyan csigalassúsággal haladt a sor, hogy abban se voltunk biztosok, hogy estére Belgrádban leszünk-e. A szerb autópályák (vagy inkább gyorsforgalmi utak?) szépsége, hogy a lassú járművek a félsávos leállósávban haladnak, ez azonban pont nem elég széles ahhoz, hogy csak úgy simán elmenjen az ember mellettük, ígyis-úgyis várni kell az előzéssel. A problémát az okozta, hogy gyakorlatilag Újvidéktől Szabadkáig teljes hosszúságban építési munkálotok folytak, csak hát a szerbeknél ezt nem úgy oldják meg, hogy az autóút mellé csinálnak egy dózerutat amin a kamionok mennek, minek is az...Ez hagyján, de amikor mindkét oldal forgalma azért áll mert egy homokszállító teherautó éppen nagy nehezen megfordul valahogy, és mindezt egy fizetős szakaszon...hát ejnye-bejnye. A másik érdekes az volt amikor egy hozzávetőlegesen 10 km/h-s tempóval araszoló teherautó egyszer csak lefordult az autópályáról egy földútra. Európai normák szerint az olyan utat, ahol szintben van kereszteződés azt nem is lehetne autópályának hívni. Kb. másfélórás várakozás után végre ráléphettünk a gázpedálra is: végre normális tempóban haladtunk. Belgrádig 2 fizetőkapu van, az egyik Újvidék előtt, a másik Újvidék és Belgrád között félúton. Szerencsére euróval is lehetett fizetni, így problémáink nem voltak, és azokat a híreszteléseket is meg tudom cáfolni, hogy euróból "nem szeretnek visszaadni" a kapuknál, tehát, hogy egyből mutatják hogy tovább, tovább...nem hogy dínárban, hanem euróban kaptuk meg a visszajárót.

Belgrádba valahogy úgy dél és egy óra között érkeztünk. Először a Száva túlpartján próbáltunk parkolót keresni, (Lehetőleg olyat, ami nem fizetős, mert az eurót ki tudja szeretik-e...) végül a várral szemben levő részen álltunk meg. Egy újabb pozitív csalódás: az egyik híd alatt akartunk megállni, amikor a közelben levő biztonsági őr kijött és mondta barátságosan, hogy ez nem jó hely. Sokat nem értettem abból amit mondott, csak a rendőr szót. Látta, hogy magyar rendszámúak vagyunk, mégis rendes volt. Szépen megköszöntük a segítséget, majd arrébb álltunk, közvetlenül a Száva partjára, ami még jobb parkolóhely is volt, mint amilyen az előző lett volna. Fényképezőgépeinkkel felszerelkezve elindultunk végre meghódítani a várost.

Ahogy átértünk a Brankov Most-on lementünk a Száva túlpartjára és megkerestük a legközelebbi feljárót a Kalemegdanba, Belgrád várába, amit mi magyarok Nándorfehérvárként ismerhetünk. Jó sok sétáló volt fent, voltak akik csak pihentek, sütkéreztek a napsütésben, július közepe volt, és az idő nem is lehetett volna talán szebb, de ez szerintem  a képek többségén látszik is.

Nagyon tetszett a Kalemegdan, kicsit olyan érzésem volt, mintha a budapesti Várat és a Városligetet összevonták volna, hisz belül egy nagy park az egész.

Messzebbre tekintve tisztán letett látni a Genex-tornyot és

közelebb a Száva és a Duna összefolyását.

Túloldalt, a Duna felőli oldalon található egy emléktábla ami az 1456-os magyar diadalra emlékeztet mindenkit. Örömteli, hogy ez kint van, főleg az, hogy magyar nyelven is, bár a "Belgrád védői" szöveg egy kicsit szúrta a szememet. Az jutott eszembe ott, hogy talán azért van ez ott, mivel a szerbek nem csípik a törököket, így elismerik azt, hogy mi, magyarok "jót tettünk" nekik.

Összeségében elmondva a Kalemegdan rendkívül rendezett, szép, nyugodt hely, jó kilátással, zöld környezettel, ahol még egy harckocsi- és lövegkiállítás is ingyenesen látogatható, kicsit hiányzik Budapestről is egy hasonló terület.

Átlépve a várkapun egy kisebb bazársor vet véget ennek a parkos résznek.

Ennek folytatásaként következik a Knez Mihailova, Belgrád főutcája.

Nagyszerű július közepi meleg nap révén sétálgatókban, turistákban nem volt hiány, akaratlanul is mindig a pesti Váci utcához hasonlítottam ezt a szakaszt, s az tűnt fel, hogy itt bizony azért jóval kevesebb a turista, mint nálunk. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek, csak sokkal kevesebb feltűnően más (távol-keleti, nyugat-európai) arcot láttam, mint Pesten, mondjuk a szerb szépségek látványa kárpótolt ezekért a "hiányosságokért". 

Elhaladtunk a Palata Albanija (Albán palota) mellett, majd egy forgalmasabb útra váltottuk az eddigi sétálóutcát.

Belgrádnak nincs metrója, viszont busz-, villamos- és trollihálózata fejlett, bár igaz, a járművek életkora talán még a budapestiekénél is jóval magasabb. Az viszont mindenképpen tetszett, hogy elég változatos színűek, kicsit feldobják a hangulatát az embernek. A Nikola Pašić tér után következett 3 nevezetes épület: a belgrádi Parlament, épp felújítás alatt, 

szemben vele a Belgrádi Tanácsi Palota,

mellette pedig a Posta épülete.

Közvetlenül ezek közelében, a tér sarkában van egy emlékmű, sajnos mostanra már nem emlékszem, hogy pontosan kiknek is állították.

Igencsak fogytán voltunk az idővel, így mennünk kellett tovább. Még otthon elterveztem, hogy ha törik, ha szakad a Szent Száva templomot kötelező lesz megnézni. A templom történetéhez hozzátartozik, hogy már 1878-ban tervezték a megépítését, közmegegyezés szerint, a munkálatokat pedig Szent Száva ereklyéinek nyilvános elégetésének 300. évfordulóján kellett volna elkezdeni, pontosan azon a helyen, ahol ez az esemény történt. Igen ám, de komoly vita alakult ki nem csak az időpont, de a helyszín körül is, így csak 1895-ben kezdtek hozzá a munkálatokhoz.

Rekordsebességgel, pár nap alatt felépítettek egy 12×5,3 m alapterületű kistemplomot, amit addig használtak amíg a nagytemplom építésén dolgoztak. Na ez a kis templom aztán közel 40 évig a hívőket szolgálta, mivel akadozott az építés. A világháború után államosították a félkész templomot, majd hosszas huza-vona után, úgy tűnt 1992-ben végre át tudják adni, de a délszláv háború közbeszólt.

Amikor én ott voltam belül még mindig nem volt készen a világ legrégebben épülő pravoszláv temploma. Kívülről impozáns, szép épület, az már egyszer biztos, és szép szökőkutak vannak a bejáratától nem messze. Amúgy nem mellesleg ez a világ legnagyobb ortodox temploma. Egy ilyen látványosságot azért kár lett volna kihagyni egy belgrádi túrán.

Lassan ideje volt visszaindulnunk az autóhoz, mert a templomtól az egy jó 30-40 perces sétára volt, s három óra elmúlt már. Mivel a térkép a kocsiban maradt, fejből próbáltam tájékozódni (elég sok sikerrel), így hamar a főpályaudvarnál találtuk magunkat.

Belgrád pályaudvara sokkal kisebb, mint amilyenre számítottam.

Gondoltam, hogy nem lesz akkora mint a Keleti pályaudvar például, de azért ez a kb. 7-8 vágány nem valami sok. Igaz, ez még mindig semmi Tirana pályaudvatához képest, de erről majd máskor. Innen egy bő negyedóra alatt átsétáltunk a hídon az autóhoz, majd elindultunk haza. Hát azt hittem az odafele útnál idegesítőbb nem lehet, pedig lett. Ahol letértünk az autópályáról a Száva-híd után, ott szerettünk volna visszahajtani rá, de amikor odaértünk láttuk, hogy azt a szakaszt épp felújítják, és le van zárva.

Magyarán a hídra nem lehetett felhajtani. Nagyobb helyismeret híján sikerült egy olyan útra térnünk ami felvitt ugyan az autópályára...de nekem a Niš és Kragujevac táblák már az első pillanatban szemet szúrtak. Szívesen mentem volna Macedónia felé, de nem most. Az első lehajtónál amint lehetett lefordultunk, majd nagy nehezen sikerült megfordulnunk pontosan a Crvena Zvezda stadionja mellett. A szerb autósokról úgy általánosságban elmondható, hogy nagyon agresszívak, főleg városban, és a szerb csúcsforgalmat egy forgalmas nyári hétköznapon senkinek sem ajánlom, jó idegrendszer kell hozzá, bár ezek csak az én személyes tapasztalataim. Hazafelé az autópályán már nem volt semmi gond, a határra bő két óra alatt elértünk. Ott még volt egy vicces esemény, amikor minket átengedtek a magyar oldalon nem tudtunk tovább menni, mert egy szerb autósnak éppen nem volt kedve kivárni a sort, és ő úgy gondolta, hogy egy 30-40 autót egy laza manőverrel beelőz. Mivel nem engedték be a sorba ezért teljesen elállta a másik sávot. Amikor látta az egyik magyar határőr, hogy nem tudunk menni, akkor odajött és mutatta a szerbnek a sor végét. Az is csak mondta a magáét megállás nélkül, a határőrnek egyszer csak elege lett a dologból és elkezdett ordítozni: "Menj vissza a sor végére, nem érted! Hát ennyire hülye vagy, b*zd meg?" Hiába, mindenki emberből van. Sötétedés után nem sokkal értünk vissza Dunapatajra.

A Budapestnél kicsit kevesebb lakosú szerb főváros nekem személy szerint nagyon tetszett, a városképnek mindenképpen jót tesz a Száva a hídjaival és a Kalemegdan. Persze a külsőbb kerületekben nem voltunk, de Pesten se a Józsefvárosba mennek a turtsták...amit láttam az nagyon tetszett, pozitív csalódás volt Belgrád egyértelműen.

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://thebalkans.blog.hu/api/trackback/id/tr752655784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.02.13. 06:12:55

Jó írás, szépséges fotók.

Én is abszolút így gondolom, hogy megéri idejönni. A magyarok többsége azt se tudja mi van itt, a '99-es bombázásokon kívül egyetlen dolog nem jut az ezükbe a városról. Apropó, láttad a Honvédelmi Minisztérium szétkúrt épületét a Kneza Milošán? Az még most is úgy van, azt az egyet nem akarják felújítani, hogy egyfajta emlékmű váljon belőle. Statikailag rendben van, nem fog összeomlani. Itt a kép, ha nem láttad: goo.gl/HiJpv

A 12. képen a torony neve amúgy Sahat Kula. A kula tornyot jelent, török jövevényszó (eredeti nyelven kulesi). Mióta ezt megtudtam, folyamatosan azon filózok, hogy a magyar kula szó vajon ugyanennek az átvétele-e. Könnyen lehet, hogy igen: egy jól sikerült szarkupacra rá lehet fogni, hogy tornyosul. :)

Az emléktáblán vélhetően azért van Belgrád Nándorfehérvár helyett, mert a szerb szöveg szó szerinti fordítását tették oda. Valószínűleg nem figyeltek arra, hogy a magyarban van egy másik neve is. Sok német pl. nem tudja, hogy Pécs német neve Fünfkirchen, ezért már a német Wikipédiában is Pécs néven van a szócikk.

A Knez Mihailo nevében szereplő első szó a magyar kenéz szerb megfelelője. Nem ž van a végén, hanem z.

Hú, ilyen narancssárga trolival naponta utazom, amikor Belgrádban vagyok! :)
Metró tényleg nincs, viszont van Beovoz, annak vannak föld alatti állomásai is. (A Vukom Spomenik állomás pl. nagyon mély, kb. mint a 2-es metró belső részei Pesten.) Épp most határoztam el, hogy egy posztot írok a Szerbia-blogba Belgrád tömegközlekedéséről és a 2020-ig előirányzott fejlesztésekről. Ha minden igaz, lesz rendes metró, bár inkább bécsi típusú "hol lemegy, hol feljön" módszerrel. Biztos észrevetted, hogy hatalmas beépítetlen területek vannak városszerte, oda meg ugye minek alagút. A vasútállomás főhomlokzata a másik oldalán van amúgy, tehát ha úgy nézed, mint Pesten a Keletit, akkor a bal oldalon: goo.gl/DPZfC Jó, tényleg kisebb, mint a Keleti, de a jó hír az, hogy már építik az új főpályaudvart (Prokop), az sokkal nagyobb lesz és intermodális (metróból vonatra és buszra lehet szállni, egy épületen belül. Az egyes platformokat mozgólépcső választja majd el). Itt van a látványterv: goo.gl/7fPoj
Jelenleg így néz ki: goo.gl/nKpFm

Más:
Felvettem a blogodat erre a listára:
flavors.me/bikmakk

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2011.02.13. 22:18:08

@bikmakk: először is kössz, hogy felvettél a listára:)
Sajnos nem láttam azt az épületet, pedig azóta láttam képeket erről, csak akkor még nem hallottam róla...
Összesen talán ha 2 embert ismerek aki volt Belgrádban, mármint a belvárosban pl. és nem csak az autópályán. Eléggé rossz képet fest Szerbiáról a magyar média. Biztos, hogy sok rossz dolog is történik pl. mostanság a csúrogi kereszt ellopása, vagy régebben a temelini fiúk esete, esetleges magyarverések, de nem lehet általánosan azt mondani, hogy minden szerb "agressziv idegbeteg magyargyűlölő" ahogy ezt itthon sokan gondolják. Bár ezt Te pl. 1000× jobban tudod nálam szerintem, én csak abból indulok ki, hogy Szerbiában többször is söröztünk szerbekkel egy-egy túra előtt, vagy pl. beszéltem egy szabadkai szerb lánnyal Görögországban és olyan szinten normális volt, hogy az nem igaz, még énekelt is magyarul valamit. Egy szó mint száz: szerintem minden helyet látni kell, és az embernek magának kell eldöntenie, hogy mit is gondoljon, nem más tapasztalatai átvennie. Én is ezt szoktam tenni. Például nagy vágyam idén eljutni Koszovóba, de nem tudom, hogy hogyan. Akárkinek mondtam eddig, a szó hallattán azonnal nemet mondott...nem ismersz valakit aki arrafele készül az év első felében mondjuk?:)

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.02.13. 23:15:35

@adamnfl: nem nagyon, manapság Szerbiából csak az megy oda, akinek rokonai vannak Mitrovicán. Azok se maradnak a szükséges időtartamnál tovább, és máshová nem is mennek.
Magyarként egy fokkal könnyebb dolgod van, de tudnod kell, hogy a külügy még mindig nem ajánlja a Koszovóba utazást, hiába van ott diplomáciai képviseletünk. Ha bajba kerülsz, nem biztos, hogy segítenek, mivel deklarálták, hogy nem támogatják a beutazásodat.

Két dolgot kell tudnod:
1. A koszovói rendőrség minden elképzelhető apróságért 20-50 eurós díjat szokott legombolni a külföldi rendszámú autósoktól. Pl. az EU-s zöld kártya nem érvényes Koszovóban, ezért ahhoz, hogy belépj az ország területére, fizetned kell. Meg még ki tudja, miféle rejtett költségek lehetnek.
2. Ha Koszovóba nem Szerbiából mész be, viszont Szerbia felé akarod elhagyni a tartományt, a szerbek NEM fognak beengedni Szerbiába. (Akár autóval, akár busszal-vonattal utazol.) Az indoklás az, hogy ugyebár ők nem tekintik országhatárnak Koszovó és Szerbia határát, viszont nem gyakorolhatják a határellenőrzési jogokat Koszovó és egy harmadik ország határai felett, így ha téged az albán hatóság beenged pl. Montenegróból vagy Macedóniából jövet, a szerbek ezt úgy fogják fel, hogy szerb határellenőrzés nélkül léptél be Szerbia területére és fordulj vissza. Ha visszafordulsz és elhagyod Koszovót mondjuk Montenegró felé, Montenegróból már beléphetsz Szerbiába, viszont ha meglátják a korábbi Koszovói bejegyzést az útleveledben, sokáig szivatnak a vámvizsgálattal és MINDEN esetben felüljavítják a koszovói pecsétet egy hatalmas, külön erre a célra gyártott szerb pecséttel, tehát ha később bármikor belépsz Szerbiába, nyoma lesz annak, hogy egyszer "ki akartad játszani" a határellenőrzést. (Hacsak nem személyi igazolvánnyal jössz. Apropó, ha Koszovóba mész, a személyit felejtsd el, az albánok azzal nem fognak beengedni, a szerbek pedig nem fognak kiengedni csak Románia és Bulgária meg persze Magyarország felé.)

(Ezek az infók nem első kézből származnak, de megbízom azokban, akiktől tudom őket.)

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2011.02.13. 23:47:48

@bikmakk: a második részéről én is hallottam, hogy nem olyan egyszerűek a dolgok...én igazán azt se értem, hogy eurójuk hogy lehet, de az egy másik történet...mert mivel Montenegro és Koszovó se tagja az EU-nak ezért ők (az ottani bankok) csak kvázi magánjelleggel vásárolnak eurót, ha jól tudom főleg a németektől. Viszont semmilyen beleszólásuk nincs a dologba (árfolyam meg ilyenek), mert nem tagjai az euró-övezetnek. Na ez a téma is megérne egy külön posztot, legalábbis ennek a dolognak a gazdasági oldala.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.02.14. 00:57:34

@adamnfl: ja, hát ez úgy működik, hogy Magyarország is bevezethetne önhatalmúlag bármilyen valutát, akár az ukrán hrivnyát is, csak nem nyomhatnánk saját pénzt és a magyar jegybank semmit nem tehetne annak érdekében, hogy az inflációt, valamint az árfolyamot befolyásolja. Meg úgy összességében ez nem szokás, amelyik állam ilyet tesz, azt elkönyvelhetik kevésbé sikeres gazdaságúnak (kvázi banánköztársaságnak) és joggal. Talán Andorra az egyetlen kivétel, nekik sose volt saját pénzük, mindig a szomszédaikét használták. (A többi miniállam hivatalos egyezmény keretében, az EU-val egyetértésben vezette be az uniós pénzt.)

Koszovóban és Montenegróban (részben Szerbiában is) az a helyzet, hogy a háború iszonyatosan elértéktelenítette annak idején a dinárt, így az emberek egyszerűen rászoktak a német márkára. Hatalmas készleteket halmoztak fel belőle, abban kapták a maszek főnöktől a fizetésüket (vagy dinárban, de havi fix ennyi és ennyi márkának megfelelően fizetésnapi árfolyammal számolva); és akkor már a boltban is azzal fizettek, szóval általános használatba került.

Amikor a márkát Németországban felváltotta az euró, a balkáni országok is eurót kezdtek használni (sok a vendégmunkás, könnyű volt megoldani a nagy értékű beváltást). Kivéve Bosznia-Hercegovinában, ahol a helyi pénz ma is gyakorlatilag a német márka, ill. egy azzal egyenértékű, az euróhoz 2:1 arányban rögzített valuta, amit márkának hívnak, csak más a minta rajta, mint annó a német márkán. Erre egyébként azért volt szükség, mert négyféle valuta is forgalomban volt '98 előtt: bosnyák és jugoszláv dinár, horvát kuna, német márka. Ez nagy fejetlenséget szült. A konvertibilis márkával egy kicsit normalizálták a helyzetet, eltekintve attól, hogy a két entitás más-más bankjegyeket nyomtat, meg hogy a nyugati határ mentén helyenként furcsán néznek rád, ha nem kunával fizetsz.

Hogy Montenegró miért vezette be önkényesen az eurót, amikor a jelenlegi szerb gazdaságtól nem sokban különböznek... hát szerintem azért, mert így még vonzóbb turistacélponttá akartak válni. Ugye tagadhatatlan annak az előnye, hogy egy nyugati turistának nem kell az árak számolgatásával meg a pénzváltással bajlódnia. Viszont azzal, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése nélkül vezették be az eurót, jó időre aláásták annak lehetőségét, hogy a csatlakozási tárgyalásokat megkezdhessék, így Montenegró csak 2010. december 17. óta tagjelölt (Macedónia pl. 2005 óta).

Szerbiában némiképp javult a helyzet a '90-es évek vége óta, az új dinár már nem hiperinflálódik, azonban az emberek nagy része továbbra is euróban kapja a bérét, amit aztán a minden bokorban megtalálható pénzváltó trafikokban be kell váltaniuk, mivel a közértben általában nem lehet euróval fizetni. Más dolog, ha lakást, autót vagy nagyobb értékű műszaki cikket veszel, annak az ára kizárólag euróban van feltüntetve. Szerbia soha ne fogja önkényesen bevezetni az eurót, mert nem érdeke: meg kell őrizniük az utóbbi években kialakult "mi jó fiúk vagyunk, megbántuk a bűneinket, többet nem renitenskedünk" képet. Ez a hozzáállás egyébként nekünk magyaroknak különösen szimpatikus kell, hogy legyen: a szerb alkotmány ma Európában példaértékű kisebbségvédelmi jogokat biztosít, és általánosságban is nagyon adnak arra, hogy felzárkózzanak: a parlamentben külön nemzetiségi frakció van, a magyarországi kisebbségek húsz éve várnak valami ilyesmire.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.02.14. 01:07:08

Kiegészítés: a pénzváltó trafikokat persze csak képletesen kell érteni, manapság ha valakinek a bankszámlájára euróban érkezik a pénz, akkor vásárlásnál noha a kártyával dinárban fizet, napi árfolyammal számolja el a bank, az automaták pedig bizonyos átváltási díj levonása után ugyanúgy kiadják a dinárt, mintha pénzváltóba menne az ember. (Bankja válogatja, hogy mennyivel húznak le.)

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2011.02.14. 11:59:25

@bikmakk: az mindenesetre meglepő volt, hogy Boszniában elfogadták a sarki közértben az eurót, nálunk Magyarországon meg nem igen akarják...

Pár éve még arról volt szó, hogy a nyugat-balkáni országokat az első világháború kitörésének századik évfordulóján akarják csatlakoztatni, azt hiszem a görögök nyomták ezt nagyon. Ez a kezdeményezés már elakadt, nem? Mondjuk ennyi országot egyszerre felvenni, amikor egyenként kell teljesíteni a kritériumokat...már felvetésnek is érdekes volt...

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.02.14. 12:54:30

@adamnfl: pont hogy egyszerre kéne felvenni őket, ha már. Úgy értem Horvátország hamarosan csatlakozik, de a megmaradó volt jugoszláv tagköztársaságoknak nagyjából egy időben kéne taggá válniuk. Ellenkező esetben megint kezdődhetne a jó fiúk - rossz fiúk játszma, kicsit unalmas már. Nem beszélve arról, hogy a boszniai szerbek vagy horvátok igen nagy részének szerb vagy horvát állampolgársága is van, tehát ha Szerbia csatlakozik, akkor gyakorlatilag tökmindegy, hogy Bosznia-Hercegovina utána tag lesz-e. (Jelen állás szerint Szerbia közelebb áll a tagjelöltséghez, mint Bosznia-Hercegovina, Albánia vagy Koszovó; Macedónia és Montenegró pedig hivatalosan már tagjelöltek.)

Koszovó persze elég nagy probléma, a szerbeknek is az lenne a legjobb, ha elismernék a függetlenségét, viszont az belpolitikai botrányt okozna, hiába haladó és nyugati szellemiségű egy kormány (már pedig a jelenlegi az), ha ezt meglépi, az előrehozott választások és az csúfos vereség borítékolva van.

Egyébként Magyarországon minden SPAR boltban fizethetsz euróval, forintban adnak vissza.

stevie-w 2011.03.12. 09:18:24

Jó kis poszt. Ez csak egy pillanatfelvétel Belgrádról, érdemes visszamenni, mert a legizgalmasabb dolgok kimaradtak :-) Szerintem Belgrád legjobb helyei a vízpartok, de nem az a szakasz, ahol parkoltatok, hanem a Jugoszlávia Hotel előtti korzó, és a híres "szplávok," a kikötött étteremhajók. Néhány tucat van belőlük, mind másmilyen jellegű, turbofolk diszkótól az elegáns étteremig. A másik ilyen kimaradt folt az Ada Ciganlja, a belgrádi margitsziget. Pontosabban a Margitsziget csak szeretne ilyen kellemes, jól kiépített hely lenni. Kimaradt teljes Új-Belgrád is, pedig várostervezésből adhatna egy-két leckét a világnak. Nem nagyon látványos túrista szempontból, de Magyarország felé csak egy pici letérő az autópályáról, és egy váratlanul modern, esztétikus, okosan tervezett városrész tárul a szemünk elé. Picit tovább meg ott van Zemun (Zimony), a szintén csodásan kiépített vízparti részeivel, ódon utcáival - ez a rész inkább Szentendrére hasonlít. A Gárdos-torony melletti hatalmas kerthelyiséges étteremről pedig az egész városra, de főleg a folyóra meseszép panoráma nyílik. Hiányzik még pár szó az éjszakai életről, a híres bohémnegyedről, a Szkadarlijáról, és a még híresebb "Szilikonvölgyről" (a nevet inkább nem magyaráznám), a Strahinica Bana utcáról és környékéről, a Dorcolról, az éjszakai élet központjáról. A Time magazin és a Lonely Planet egymás után választották meg Belgrádot Európa parti-fővárosává, megelőzve Amszerdamot, Berlint, Londont... Egy szó mint száz: van még miért visszamenni ;-)

stevie-w 2011.03.12. 09:32:59

Koszovó: nyugodtan utazható. A KüM honlapja finoman szólva sem gyakran frissített. Én 2006 és 2009 között rendszeresen jártam oda, és beutaztam az országot. A világon semmilyen különleges probléma nem merült fel. A biztosítós zöldkártyát valóban nem fogadják el, tehát a határon fizetendő 50 EUR igaz, de a többi, amit Bikkmakk írt, igen erős túlzás. A rendőrök teljesen normálisak, és a külföldieket (meg a koszovói szerbeket!!!) kifejezetten hímes tojásként kezelik. A határátkelésre igaz, hogy Szerbián keresztül érdemes bemenni: Belgrádtól két út van. A gyorsabb a Nis-Prokuplje-Merdare-Pristina útvonal, a szebb a Kragijevac-Kraljevo-Raska-Mitrovica-Pristina útvonal.

A koszovói határt Szerbia által is elismert szervezetek őrzik, régebben az UNMIK, mostanában az ENSZ, és az útlevélbe is ők pecsételnek be. Ennek megfelelően a szerbek nem foglalkoznak ezekkel a pecsétekkel. Aki nem hiszi, annak szívesen megmutatom az útlevelemet. Igaz, az utóbbi időkben már egyáltalán semmit nem pecsételnek be az útlevélbe. Mivel pedig Szerbiába be lehet utazni személyivel, az egész pecsét-kérdés idejét múlta. A szerb oldalon egyébként nem "határállomás" van, hanem sima "közúti ellenőrzés," hiszen szerbek szerint ott nincs is határ :-)

stevie-w 2011.03.12. 09:33:37

Hoppá, úgy értettem, mostanában az EULEX őrzi a határt.

stevie-w 2011.03.12. 09:53:05

Pénzkérdés: Koszovó, Bosznia és Montenegró esetében különleges eljárással született új pénz. Mindhárom országban az volt a gond, hogy a korábbi hivatalos valuta egy más ország gazdaságához volt kötve, egyértelmű volt, hogy le kell választani. Bosznia kapott egy új valutát, aminek árfolyamát a német márkához kötötték. Ennek az intézkedéscsomagnak a neve a Currency Board. Nem egyedülálló a dolog, a bolgár leva hiperinflációja után Bulgáriában is bevezették a Currency Board-ot.

Montenegro más eset volt, ott a Milosevictől magát eltávolítani akaró Milo Djukanovic egyedi sakklépése volt a német márka bevezetése. Abban az időben "az ellenségünk ellensége a mi barátunk" elv alapján (és nyilván figyelembevéve Montenegro gazdaságának méretét) hallgatólagosan elfogadták a lépést. Mint ahogy elfogadták azt is, hogy a Jugoszláviát sújtó embargót Montenegró az állami szintre emelt cigarettacsempészettel vészelje át -- de ez már egy másik történet.

Koszovóban szintén a dínár volt a hivatalos fizetőeszköz, de a tartomány levált Szerbiáról, annak gazdaságáról, új pénznem kellett. Mindeközben az ENSZ BT 1244-es határozata szerint Koszovó továbbra is Szerbia része (csak nem terjed ki rá az ellenőrzése), így egy teljesen új pénznem bevezetéséről szó sem lehetett. Koszovóban tehát pusztán praktikus szempontból vezették be az eurót.

Nagyon fontos tudni, hogy az említett egyik ország sem tagja az ERM-nek (European Exchange Rate Mechanism), soha semmilyen maastrichti (gazdasági) kritériumnak nem feleltek meg (lásd: Wikipedi >>> Euro Convergence Criteria).

Ami a boszniai sarki közértet és az euro elfogadást illeti, jelentős különbség az említett országok és Magyarország között, hogy a Balkán összes országában igen jelentős elem a GDP-ben a vendégmunkások által hazautalt pénzek mennyisége ("remittances"). Ezeket a pénzeket a kint dolgozók küldik haza az otthoni családtagoknak. Ezért van az, hogy a legeldugottabb albán vagy macedón faluban is van pénzváltó, miközben turista még véletlenül sem fordul elő.

Boszniában más a rendszer, pénzt csak bankban lehet váltani, viszont ott mindig hosszú sorok kígyóznak.

A boszniaiknak is, és a többi balkáni nemzetnek is "életformája" a pénzváltás, ha euróban fizetsz neki, pár napon belül úgyis megy pénzt váltani, legfeljebb magával viszi, amit tőled kapott.

stevie-w 2011.03.12. 10:10:54

Még egy észrevétel: a szövegben is és a kommentekben is előfordulnak furcsa feltételezések, hogy a szerbek nem szeretik a magyarokat, törököket... Ezek egyszerűen a szintén említett totális félretájékoztatás, prekoncepciók eredményei. Valójában a szerbek minden szinten tisztelik Magyarországot, a magyarországi vagy szerbiai magyarokat. A 2000 október utáni szerb újratörvénykezés is nagyrészt a magyar törvényeken alapul, magyar tanácsadók (pl. Bokros Lajos) működtek közre olyan alapvető mechanizmusok felépítésén, mint a privatizáció.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.03.14. 05:42:59

@stevie-w: Hehe, a "Zimony mint szerb Szentendre" képzavart én is lelőttem már valamelyik posztomban. Abszolút egyetértek a kimaradt helyekkel, viszont egy hangsúlyozottan egynapos kirándulásba egyáltalán nem fér bele Ada vagy Novi Beograd. Örülhet az egyszeri turista, ha a Kalemegdan-Knez Mihailova-Skadarlija-Sveti Sava kombót végigrohanhatja egy nap alatt. És akkor még a Tesla Múzeumba be se ment. (A posztíró teljesen kihagyta a Skadarliját.)

Tervezek majd szerb kiránduló-sorozatot, abban Ada mindenképp benne lesz.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.03.14. 05:58:13

@stevie-w: A koszovói helyzetről tényleg csak hallomásból voltak (és vannak) információim, őszintén örülök, ha már stabil a helyzet. Azt elárulod, hogy miért voltál ott?

Rólam annyit kell tudni, hogy jelenleg félig Belgrádban lakom, vagyis havonta 1-2 hétig biztosan ott vagyok. Rengeteg helyi ismerősöm van, de egyikük sem járt még soha életében Koszovón, úgyhogy teljes "terra incognita" a terület, mindenki csak annyit tud, amit a tévében látni.

A "szerbek nem szeretik a magyarokat" tévhit sajnos igen régi keletű, tulajdonképpen mindannyian, akik ilyen posztokat írunk vagy kommentelünk, azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon. Engem az se érdekel, ha naponta lestockholmszindrómáznak miatta. :)

Egyébként minden második bolti eladó vagy pincér meg szokta kérdezni, hogy honnan jöttem, olyankor szépen kertelés nélkül elmondom, hogy Magyarországról. Eddig még mindig pozitív volt a reakció: ilyenkor előjönnek a valahonnan fölszedett 2 mondatos magyar nyelvtudásukkal, meg szinte mindenki elmondja, hogy mennyire kedveli Pestet.

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2011.03.14. 09:37:55

@stevie-w: @bikmakk: Egy napba sokkal több tényleg nem fért volna bele:) Természetesen nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Belgrádban jártam:) Amit bikmakk Koszovóról irtál az tökre meglepett, hogy nem járnak oda szerbek. Lehet, hogy rosszul látom, de a szerbek elég nacionalisták, és ha jól tudom a nemzeti öntudatuk felébredését valahová a rigómezei csata (1389) környékére teszik. A magyarok közül is sokan járnak Erdélybe, pedig ott se sokkal nagyobb a magyarok aránya, csak az igaz, hogy ott legalább több helyen is egy tömbben vannak. Mondjuk a szerb-albán viszony egyáltalán nem nevezhető barátinak, de szerintem a románokkal mi se vagyunk puszipajtások. Mondjuk ez lehet, hogy rossz párhuzam volt, de hogy ennyire nem jár senki arra a Belgrád felől az tényleg meglepett.

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2011.03.14. 09:45:49

@stevie-w: Kérnék egy kis segitséget, ha már ilyen sokszor voltál Koszovóban:)
Májusban mennénk 5 napra, most először csak egy olyan felderitő túrára, leirom miket néznénk meg, légy szives szólj ha valami komoly látnivaló kimaradt amit szerinted érdemes megnézni mindenképpen:)
Priština, Peć, Janjevo, Gračanica-kolostor, Uroševac, Kačanik, Prizren, Rugova-völgy, Dečani-kolostor, Kosovska Mitrovica, Burimi i Drinit (Fehér-Drin forrás vizesése)

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.03.14. 15:34:28

@adamnfl: azt hozzá kell tenni, hogy ultranacionalistákkal eddig még nem kerültem közelebbi viszonyba, nyilván, ők mást mondanának. Tavaly nyáron láttam egy "plakátot" (foszladozó A4-es papír) az egyik templom faliújságján: busszal mentek volna valamelyik koszovói szerb kolostorba (valszeg Visoki Dečani), de nem volt elég jelentkező, ezért érdeklődőket toboroztak.
Sok sikert az utazásodhoz. Ha lesz időd, még a Šar-hegység koszovói részén (nemzeti park) lehet szép túrákat tenni állítólag.

stevie-w 2011.03.16. 08:26:29

@adamnfl: Már beszéltünk az indexes Koszovó-fórumon erről ;-) Az utazási listádhoz nem sokat tudok hozzátenni, sőt, van olyan is a listádon, amiről soha nem hallottam (Rugova-völgy). A nagyvárosok (Prizren és Pec kivételével) egy picit sem érdekesek turisztikai szempontból, csak arra jók, hogy utólag elmondhasd, ott is voltál. Ez különösen vonatkozik Pristinára. Mitrovicában legalább van egy kis rezervátum-feeling, de csak kb fél óráig :-) Viszont Pristinában és Észak-Mitrovicában is meglepően pezsgő éjszakai élet van.

stevie-w 2011.03.16. 08:39:09

@adamnfl: Koszovóba nemcsak most nem járnak szerbek, de már vagy 30-40 éve sem.

Ennek sok összetevője van, a körülményes megközelíthetőségtől az ellenséges albánokon keresztül a szegénységig és a látnivalók hiányáig. Koszovóba tényleg csak az jár, akinek valami dolga van ott, rokonság, ilyesmi, de úgy tűnik, ők is inkább csak Észak-Mitrovicáig mennek.

A déli enklávékban kizárólag olyan szerencsétlen sorsú szerbek tengődnek, akiknek tényleg semmi kapcsolatuk nem volt az "anyaországgal," mert aki tehette, az már régen elköltözött. A kb 2 milliós
Koszovón ma becslések szerint (Koszovóval kapcsolatosan csak becslések léteznek, a konkrét statisztikák senkinek nem szolgálnák az érdekeit), tehát becslések szerint 120 ezer szerb él, az északi területen egy tömbben 40 ezren, az Ibartól délre, szétszórva, többnyire enklávékban 80 ezren.

Hosszú, de élő, helyenként informatív, a politikával foglalkozó topikok között kifejezetten normális Koszovó-topik:

forum.index.hu/Article/showArticle?t=9157624

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.03.17. 01:52:01

@stevie-w:

"Hosszú, de élő, helyenként informatív, a politikával foglalkozó topikok között kifejezetten normális Koszovó-topik"

Te is már-már szinte bántóan normálisnak tűnsz. :))

/ez bók akar lenni/
süti beállítások módosítása