HTML

Balkánblog

Hogy miről is szól ez a blog? Európa egyik legszebb, de mindenképpen legváltozatosabb részéről, Ljubljanatól egész Athénig. Persze az igazán izgalmas részek ezek között helyezkednek el;)

Friss topikok

Linkblog

Macedónia, Albánia, Montenegró - Két hét a Balkánon: 2.nap Misleševo - Sv. Naum kolostor - Magaro (2254m) - Mišlesevo

2011.02.19. 17:49 :: adamnfl

2.nap

Elmondhatatlanul jó érzés úgy ébredni, hogy a Nap fénye az Ohridi-tó vizének felületén csillog, míg kétoldalról kétezer méter felett hegyek veszik körbe az embert. Reggel hét óra körül indultunk, s a nap fő attrakciójának az Albániába is áthúzódó Galičica-hegység ha jól emlékszem második legmagasabb csúcsának, a Magaronak a megmászása számított. Ohrid külvárosában megálltunk gyorsan egy közértnél, de utána már indultunk is dél felé. Elég sok üdülőrész mellett haladtunk el, ahol azonban nem volt nagy élet.

Amikor megérkeztünk a tó partján fekvő várhoz - aminek az oldalánál egy múzeum volt, ahol azt mutatták be, hogy régen hogy élhettek a környéken az emberek - már elég erősen tűzött a Nap, pedig reggel 9 óra múlt még csak. Kb. 500 Ft ide a belépő, s bár a házak a vízen kicsit mesterkélteknek tűntek, nekem tetszett a dolog. Fel lehetett sétálni a várhoz is, ahonnan gyakorlatilag az Ohridi-tó partján körbe látni lehetett.

Valamivel kisebb ez a tó és "testvére", a Galićica-hegység túloldalán a görög-macedón-albán hármashatáron fekvő Preszpa-tó is, mint a Balaton, de a víz minőségét össze se lehet hasonlítani a Balatonnal. Ugye a mi tavunkat szokták "magyar tenger"-ként emlegetni, de látva az Ohridi-tó kristálytiszta vizét kicsit az az érzése volt az embernek, hogy "nem hiszem el, hogy ez csak egy tó".

Ezután folytattuk utunkat egészen dél felé, annyira délre, hogy csak 500 méterre voltunk a macedón-albán határtól. A Sv. Naum kolostor Macedónia egyik leglátogatottabb látványossága. 

Érdekesség, hogy eredetileg Albániához tartozott, de az albánok egyetlen királya, a kicsit szórakozott Zogu (akinek mellesleg magyar felesége volt) 1925-ben Jugoszláviának ajándékozta. Hát most már fájhat a feje az albánoknak, szerintem évi sok-sok millió lektől estek így el. A kolostor bejárata előtt pávák pihentek a fűben, sőt az épületek tetején is sütkéreztek.

Teljesen más jellegű épületegyüttes ez, mint az egy nappal korábban látogatott: ez egy attrakció, látványosság igazából, míg a Treskavec kolostor állapota hasonlít az 50-100 évvel ezelőttihez, bár amint a képen látható volt, egy-két dolog azért (pl. antennák) utal a XXI. századra. Úgy volt megbeszélve, hogy itt egy bő órát töltünk el.

Messzebre tekintve látható volt az albániai Pogradec városa is.

Mindösszesen három város található az Ohridi-tó partján, a harmadik nap meglátogatott Ohrid és Struga, illetve a déli parton Pogradec. Túravezetőnk ajánlott az érdeklődőknek egy hajókázási lehetőséget is: mivel a Preszpa-tó van magasabban, így valahol a hegységen keresztül annak a vize is táplálja az Ohridi-tavat. Az a víz az a közelben levő forrásokban tör fel. Állítólag annyival hidegebb, mint az Ohridi-tó vize, hogy a tó fenekénél haladva egész Strugáig ér (nem messze ettől a várostól sátoroztunk), s ott, ahol a víz kifolyik, még ott is lehet érezni, hogy jóval hidegebb, mint a tó felszíni hőmérséklete. Ez azért kicsit mese jellegűnek tűnik, de valami igazság azért lehet benne.

Attila, legfőbb túravezetőnk (aki mellesleg több Balkánnal fogalalkozó könyv szerzője is) azt mondta, hogy körülbelül 15 perces egy csónakázás, és minél többen vannak egy csónakban annál olcsóbb. Zolival úgy döntöttünk, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Egy szerb családdal kerültünk egy csónakba, ahogy az később kiderült. 

Eleinte nem is volt olyan érdekes, de pár perc után olyan hihetetlenül kristálytiszta víz felett haladtunk, hogy én ilyet még nem is láttam. A fenti képen is a víz mélysége több méteres. Egyszer csak a csónak kapitánya elővett egy poharat és arra bíztatott mindenkit, hogy bátran merítsen. Mivel teljesen tiszta volt ezért nem tudtam ellenállni a csábításnak, többször is ittam belőle.

Voltak részek, ahol a meder alól tört elő a forrás, ezek a buborék jellegű fehéres részek is források. Egészen elmentünk a hajózható rész legvégéig, ahol a kapitány elmondta, hogy egy kis kápolna is van, belül három forrással, amik természetesek és a három vízfolyás pontosan egy kereszt alakban folyik össze. Látványos lehet ez, kár, hogy nem lehetett kiszállni a csónakból, a kápolnát csak kívülről láttuk.

Igencsak elszaladt az idő, valami félreértés lehetett, mert csak az odaút több, mint 20 perc volt, így mire visszaértünk a buszhoz már mindenki ránk várt, magyarázkodhattunk hol is voltunk, dehát nem a mi hibánk volt. 2 euró volt amúgy a csónakázás ára, és szerintem megérte nagyon is, főleg így, hogy közel egyórás program volt. Dél körül járhatott az idő, s buszunkkal nekiindultunk az emelkedőnek. A hegységen átvezet egy panorámaút, amely szerpentinek egész sorozatából áll.

Célunk az 1550 méter körüli magasságban levő Livada-hágó volt. Innen indulhattunk mi, edzettebbek felfelé, hogy megmásszuk a Magaro-t.

Rögtön az út elejénél tábla figyelmeztet arra, hogy határzónához érkeztünk, és hogy nem ártana engedély. Hát engedélyünk az nem volt, de a túravezetőnk azt mondta, hogy ebből nem lesz baj. Az erdősáv kb. 1800 méterig tartott. Eleinte féltem attól, hogy amikor kiérünk az árnyékból mennyire meleg lesz, de kellemesen csalódtam, enyhe szellő is fújt, egészen jó hegymászó idő volt a nyílt részen már.

Körülbelül 1900 méter magasan van egy síkabb rész, ahol egy érdekes földtani képződményt, egy ún. kárfülkét lehetett megtekinteni. Innen ismét egy jó meredek szakasz következett, majd cseh túrázók mellett haladtunk el. Állítólag másnap indultak meghódítani a Pelister-hegységet, az már nagyobb falat lehetett, 2500 méter fölé magasodnak a legmagasabb hegyek arrafelé. A Magaro érdekessége, hogy akármennyire is magas hegyen is vagyunk, magát a csúcskövet csak kb. 100 méterrel a csúcs előtt lehet észrevenni, mivel a csúcs nemigazán emelkedik ki a közvetlen környezetéből.

Tavasszal és nyáron sokat túráztam, így jó formában voltam és elsőként értem fel a csúcshoz.

Kiélveztem a pillantot, amíg a többiek nem voltak ott, csináltam pár képet minden irányból. Amúgy vigyázni kell, hogy az ember ne nagyon tévedjen le a jelzett útról, egyrészt mert ugye a Magaro is csak olyan 4-500 méterre van a határtól, másrészt meg közvetlenül a határ túloldalát, az albán részt elaknásították. Ezek ugyan még világháborús aknák, amelyek már valószínűleg nem működnek, de sosem árt az óvatosság. A csúcson csatlakozott hozzánk Zsolt, egyik túravezetőnk, aki a kárfülkétől egy másik útvonalon ment fel a Magarora, hogy felderítse a terepet. Úgy volt, hogy akár arra is visszamehetünk majd, de aztán nem így történt. Zsolt walkie-talkie-ján az albán határőrök érdeklődtek, hogy kik vagyunk és mit is akarunk egészen pontosan, s állítólag a távolban terepszínű ruhás emberkék is felbukkantak, úgyhogy maradtunk a jól bevált útnál, amin felfelé is mentünk.

Lefelé nagy élmény volt menni, az embernek végre volt ideje és energiája is gyönyörködni az Ohridi-tóban, ami felett több, mint 1500 méterrel voltunk. Innen nem is tűnt olyan nagynak, pedig kb. 30×15 km kiterjedésű.

Amikor visszaértünk a buszhoz akkor a társaság nagy része már olyan szinten fáradt volt, hogy a Preszpa-tavi fürdőzés helyett mindenki a campingünk partján való fürdőzést választotta, amit én kicsit sajnáltam azért. A Livada-hágónál levő táblán meglepve olvastam, hogy a nemzeti park fenntartását a németek is támogatják pénzzel.

Lefelé így ugyanazon az útvonalon mentünk a busszal, mint amerre jöttünk. Még egy kilátóhelynél megálltunk, de olyan erős szembefény volt, hogy kép készítésének semmi értelmét nem láttam.

Természetesen este nem maradhatott ki a csobbanás, egy ilyen tikkasztó nap után nem is vágyhatott volna másra az ember.

2 komment

Címkék: ohridi tó pogradec sv naum kolostor galičica hegység magaro

A bejegyzés trackback címe:

https://thebalkans.blog.hu/api/trackback/id/tr572672987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.02.19. 20:34:55

Azert a terepszinu ruhas emberektol nekem a nadragomban is keletkezett volna egy terepszinu folt... :)

Csak igy tovabb, kivancsi vagyok a folytatasra.
A kepek pedig tovabbra is lenyugozoek. Az Ohridi to nekem is tervbe van mar veve regota, bar egy haverom nemreg megprobalt lebeszelni rola, mondvan hogy amolyan Ibiza-szeru party-place lett belole. Nos, ha igy is van, a tajert magaert mindenkeppen megeri.

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2011.02.19. 22:51:21

@bikmakk: a következő posztban leirtam a véleményem Ohridról:D tényleg feltünően sok fiatal volt. Izgalmas hely szerintem 2 napot lazán el lehet ott tölteni nézelődéssel. Hát egy klasszikus party-placeről lesz majd szó nem is olyan sokára, de egy másik országban:)
süti beállítások módosítása