HTML

Balkánblog

Hogy miről is szól ez a blog? Európa egyik legszebb, de mindenképpen legváltozatosabb részéről, Ljubljanatól egész Athénig. Persze az igazán izgalmas részek ezek között helyezkednek el;)

Friss topikok

Linkblog

Macedónia, Albánia, Montenegró - Két hét a Balkánon: 3.nap Misleševo - Struga - Misleševo - Ohrid - Misleševo

2011.02.19. 22:44 :: adamnfl

3.nap

A reggel most is, mint legutóbb csodaszép volt. Ezúttal azonban már napfelkelte előtt felébredtem és mivel a sátramtól kb. 30 méterre volt a vízpart körbenéztem mi is a helyzet reggel. A camping érdekessége az volt hogy három oldalról kerítés védte, a tóparti sétányon azonban bárki ki-be sétálgathatott, így sok értelme nem volt a többi résznek. Még a túra előtti napon elhatároztuk Zolival és Ákossal, két régi barátommal, hogy szabadprogram keretei között felfedezzük Strugát. Ez a többnyire albánok lakta kisváros a sátorhelyünktől kb. 4-5 km-re lehetett, tehát úgy egy órányi sétára.

Eltéveszteni nem lehet a várost, mivel végig a tóparton halad az út. Még itthon nézegettem képeket a városról, akkor tetszett meg igazán a belső része. Itt van az Ohridi-tó egyetlen természetes lefolyása, a Crni Drim folyó. A folyóparton felsétálva jutottunk el a főutcához. Én persze, amint megláttam az első hamburgerest nem hagyhattam ki egy tápláló albán reggelit.

Mihelyt továbbálltunk egy olyan dologra lettem figyelmes, amit itthon Magyarországon már hosszú-hosszú évek óta nem láthat az ember: cipőpucolók szorgoskodtak egy kis aprópénz reményében. Bementünk egy többemeletes áruházba is, amiben sok-sok kis bolt volt, nagyon nyugati jellege volt az egésznek, akár Magyarországon is lehetett volna. Érdekes azért ezt mondani, de főleg Albánia tekintetében Magyarország abszolút a nyugathoz tartozik. A főutca nagyon szép, de persze amint letértünk róla és a sikátorokban sétálgattunk már más képet festett a város.

Mielőtt elindultunk volna vissza még egy minaretet le akartam fotózni. Épp a zoom beállításaival voltam elfoglalva, amikor hallom, hogy valaki ordibál a közelemben. Gondoltam csak nem nekem szól. Mivel nem maradt abba, ezért felnéztem és akkor láttam, hogy a minaret melletti közvetlen épület a város rendőrfőkapitányságának épülete. Ciki. Az egyik rendőr az ablakból ordibált, hogy itt fotózni nagyon nem kéne, mert elveszi. Na viszont én próbáltam mutogatni, hogy azt se kéne. Nagy nehezen megbékéltünk egymással, de így sajnos a dzsámi a minarettel nem lett megörökítve.

Mielőtt rátértünk volna ismét a tóparti útra még a város albán temetőjében is tettünk egy rövid látogatást. Hazafele úton két dolog is szembe ötlött: egyrészt, hogy a magánsuliknak van pénzük ott is bőven, másrészt, hogy több rozoga hajó is pihent csendesen a vízen.

Visszaérve a táborba még volt idő egy nagy fürdésre, most először napközben is. Ohridba körülbelül két óra tájban indultunk, s mivel nagyon közel volt, nagyon el se lehetett helyezkedni a buszon, máris odaértünk. A város üdülőövezetében rakott ki minket a busz, ahonnan azonban rögtön a sétányon találtuk magunkat.

Közelebbről is szemügyre véve a vizet itt már azért messze nem volt tiszta, viszont a város látképe kárpótolt mindenért.

Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy Ohrid egyike a Balkán 5 legizgalmasabb városának. Ennyi látnivalót egyhelyen ritkán lát az ember. Azt mondanom se kell, hogy ez az 5-6 óra amit itt eltölthettünk nem sok mindenre volt elég. Ohrid egyike Európa legrégebbi településeinek.

Sétánkat Zolival először az albánok lakta negyedben kezdtük. Itt látható az egyik téren egy fa, amelyikről úgy tartják, hogy több, mint ezer éves. Mivel minden városról amit a két alatt meglátogattunk térképet nyomtattam otthon már konkrét elképzelésekkel érkeztem ide is, hogy mit akarok látni. Az egyik bizánci stílusú kolostor mellett (amelyből több tucat van a városban) található az Ikonmúzeum. 

Épületében több, mint 60 eredeti, sokszázéves ikonjával a világ második legnagyobb ikongyűjteménye található itt. Mivel képet nem volt szabad csinálni, ezért ügyeskedni kellett egy-két fotó elkészítéséhez. Nem szép dolog a szabályokat megszegni, de ilyenek a turisták, mindenről képet akarnak.

Miután kijöttünk a kolostorból teljesen rossz irányba indultunk el, de aztán meglett a helyes út. 

Lejjebb a domboldal aljában volt egy római kori amfiteátrum is, de az most kimaradt. Egy szuvenírboltos látogatás után elindultunk felfelé Samuil cár várához. A belépő valami nevetséges összeg, igaz ezért semmilyen szolgáltatás nincsen, az ember felmászhat a bástyákra, meg a várfalakra és kész.

Meglepő volt olvasni, hogy amikor ez a vár épült akkor Ohrid főváros volt. Igen ám, de nem Macedónia, hanem Bulgária fővárosa! Mondjuk a macedón nyelvet a bolgárok többsége még most is nyugat-bolgár nyelvjárásnak tekinti, sőt egyes nyelvészek szerint a politika az oka annak, hogy egyáltalán meg kell különböztetni a két nyelvet, mivel az 1945-ös bolgár nyelvi reformkor kizárólag a kelet-bolgár tartományokból merítettek a sztenderdizálás folyamán. Az biztos, hogy a macedónok kb. 50%-a él csak a mai Macedónia határain belül, sokan Albániában, Szerbiában, és más környező állomok területén ragadtak. Igaz, számos macedón él fejlettebb nyugati országokban, vagy éppen Törökországban. Innen egy erdei ösvényen lemásztunk a Sv. Jovan et Kaneo kolostorhoz, ami valami elképesztően jó helyre épült: a félsziget csücskében, egy meredek sziklafal tövében közvetlenül a tó partjára.

Belépős volt ez is, s mivel a 3 nap folyamán legalább hat hasonló műemlékben voltunk, úgy döntöttünk, hogy ezt most kihagyjuk.

Találtunk egy utat a parton, a sziklafal alatt, amin elindultunk visszafelé. Az egyik hangulatos kis abszolút partmenti étteremnél leültünk és rendeltünk egy kis kaját, ideje volt már a kalóriapótlásnak, órák óta csak gyalogoltunk.

Szerintem sikerült megtalálnunk egész Ohrid legszebb helyén fekvő éttermét, ennek ellenére az árak döbbenetesen alacsonyak voltak. A képen látható ételek és abból a Laško-ból 3 korsó került kb. 2000 (!) Ft-nak megfelelő dénárba.

Máshol szerintem ennyiért a három korsó sört se kapjuk meg. Nagyon kellemes volt a hely hangulata, legalább egy másfél órát elbeszélgettünk, s hogy abszolút tényleg minden érzékszervünk ki legyen szolgálva a jófajta ételek mellé nagyon csinos kiszolgálólányok tartoztak. Szépen lassan azért el kellett indulnunk visszafelé.

Ezúttal is sziklafalak tövében haladtunk, csak most a tó fölött.

Mielőtt még visszamentünk volna a busz felé vezető sétányra még csináltunk pár képet pár hagyományos házról, szépen meg vannak csinálva.

Naplementekor sétáltunk végig a sétányon, nagy élmény volt az is. Összefoglalva: Ohrid szerintem egy nagyon klassz hely, elég sok is a turista, de azok akik mondjuk Sarti-n, Paralia-n nyaralnak, ha hazafelé beugornának egy napra Ohridba akkor meglepődnének nagyon. Az árak szerintem a görög tengerpart árainak felét sem érik el, viszont legalább olyan jól lehet szórakozni Ohridban és környékén, mint ahogy az ebből a három Macedóniában eltöltött napból kiderült.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://thebalkans.blog.hu/api/trackback/id/tr752673233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

windex 2012.07.03. 09:12:50

a neve! mi a neve annak az étteremnek? oda akarok menni! :-) de tényleg, augusztusban ohridban leszek...

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2012.07.03. 12:05:21

@windex: hát a nevét sajnos nem tudom...de ha a Sv. Jovan et Kaneo kolostortól elindulsz a parton visszafelé akkor bele fogsz botlani ;) (2-vel felette levő képen van a kolostor)
Ohrid klassz hely! :)

windex 2012.07.03. 12:14:46

nagyon köszönöm, majd rendelek egy ilyen halat, arról talán megismerem :-)