Balkánblog

 Sziasztok!

9.nap

Aznap a délelőtt a pihenés jegyében telt: mindenki azt csinált, amit csak akart. Persze a társaság nagyobb része kihasználta, hogy Montenegró leghosszabb homokos tengerpartja (Velika plaža) karnyújtásnyira volt csak, így csobbantunk egy jót az ország legdélebbi tengerparti szakaszán. Feltűnően sok albán volt, sokan ezt a részét már nem is annyira szeretik Montenegrónak, mondván, hogy túl erős az albán hatás. Rengeteg fiatal volt, Zoli barátom észre is vett egy szemrevaló huszonöt-harminc év körüli nőt, aki az öt(!) gyerekéhez sétált ki éppen a partra a vízből. Nagyon másak a népesedési statisztikák az albánoknál, mint nálunk, de erről már volt szó. Dél körül indultunk el a busszal, s első megállónk Sveti Stefan volt, ahol egy fotószünet erejéig álltunk csak meg.

8.nap

Az első montenegrói reggelen igen korán keltünk, s indultunk útnak a montenegróiak szent hegye, a Lovćen felé. Bar-ban egy szupermarketben feltankoltunk a túrára, s hát semmi sem volt olcsóbb, mint itthon, de ez betudható a tengerpart közelségének is szerintem. Útközben azután sorban tárultak elénk a tengerpart szebbnél szebb települései: Sutomore, Petrovac na Moru, Sveti Stefan.

7.nap

Reggel nyolc óra tájban indultunk tovább a hollandoktól Montenegró irányába. A délelőtti program Shkodra várának megtekintése volt.

6.nap

Letagadhatatlanul van egy különös hangulata egy helynek, ha reggel az ember felkel, kimegy a hotel erkélyére és ilyen és ehhez hasonló bunkerek szemeznek vele a semmi közepén.

A kéthetes túra egyértelműen legizgalmasabb napjának leírása következik. Magyar szemmel a legérdekesebb, mivel Albánia szerintem Európa legkevésbé európai országa, ha szabad így fogalmaznom. Reggel a hotel éttermében egy kiadós reggelivel kezdtük a napot.

4.nap

A reggel hat órás sátorbontás után hét óra körül már a buszban is voltak a csomagok, hogy elindulhassunk a következő országot, Albániát felfedezni. Az albán határ eléggé közel volt a campinghez, így az útlevelek kéznél kellettek hogy legyenek. Én a túra előtt nagy sorállásra, fegyveres határőrökre számítottam, ami fogadott minket azonban több, mint meglepő volt: előttünk maximum ha két autó állt, és az útlevél ellenőrzés is úgy zajlott, hogy összeszedték az útleveleket, levitték pecsételtetni, majd valaki visszahozta. Még csak meg se nézték hányan vagyunk. 

3.nap

A reggel most is, mint legutóbb csodaszép volt. Ezúttal azonban már napfelkelte előtt felébredtem és mivel a sátramtól kb. 30 méterre volt a vízpart körbenéztem mi is a helyzet reggel. A camping érdekessége az volt hogy három oldalról kerítés védte, a tóparti sétányon azonban bárki ki-be sétálgathatott, így sok értelme nem volt a többi résznek. Még a túra előtti napon elhatároztuk Zolival és Ákossal, két régi barátommal, hogy szabadprogram keretei között felfedezzük Strugát. Ez a többnyire albánok lakta kisváros a sátorhelyünktől kb. 4-5 km-re lehetett, tehát úgy egy órányi sétára.

2.nap

Elmondhatatlanul jó érzés úgy ébredni, hogy a Nap fénye az Ohridi-tó vizének felületén csillog, míg kétoldalról kétezer méter felett hegyek veszik körbe az embert. Reggel hét óra körül indultunk, s a nap fő attrakciójának az Albániába is áthúzódó Galičica-hegység ha jól emlékszem második legmagasabb csúcsának, a Magaronak a megmászása számított. Ohrid külvárosában megálltunk gyorsan egy közértnél, de utána már indultunk is dél felé. Elég sok üdülőrész mellett haladtunk el, ahol azonban nem volt nagy élet.

1.nap

Régi nagy vágyam volt, hogy távolabbi balkáni országokba is eljussak, ne csak a környező részeket járjam be. Szerintem nem csak én voltam úgy a túra előtt, hogy Macedóniáról a kopár hegyek jutottak csak eszembe, még régebbi utazásokról, amikor csak átszeltük az országot Thessaloniki és a görög tengerpart felé. Albániáról sok mindent hall az ember, szerettem volna utánajárni mi is igaz ezekből, míg Montenegrót szépsége miatt dicsérik mindenfelé. Ilyen és efajta "előítéletekkel" vágtam neki ennek a 13 napos útnak, s be kell hogy valljam, mind három ország jóval a várakozásaim felett teljesített. Ezalatt a szűk két hét alatt több élmény ért szerintem, mint az év többi részében összesen, érdemes lesz hát végigolvasni ezeket a leírásokat, elég sok érdekesség fog szerepelni ezekről az országokról. 

2010. július

Többször utaztam már keresztül Belgrádon az autópályán, de eddig mindig csak ilyen (többnyire éjszakai) rápillantás szintjén ismerkedtem a várossal, amikor Macedóniába vagy Görögországba mentem nyaralni. Pedig nem csak Párizs, hanem Belgrád is megér egy misét, de lehet, hogy kettőt is. Szerintem.

3.nap

Utolsó nap reggel egy nagyon hangulatos belvárosi étteremben reggeliztünk, ahol feltünően sok régi, Jugoszláviával kapcsolatos tárgy volt elhelyezve, kezdve itt a vörös csillagos poszterektől a szocialista országok zászlaján át egész a Tito poszterekig. Sőt, az egyik vitrinben Szabó Magda egyik eredeti, magyar nyelvű regénye volt elhelyezve.

2.nap

Most pedig következzen a második nap leírása. Annak a napnak a reggelén nem gondoltam volna, hogy életem eddigi három legjobb napjának egyikéről lesz szó. Reggel még beugrottunk venni egy kis kaját a sarki közértbe, de aztán már indultunk is Jablanica felé. Az út első fele folyamatosan emelkedik, egész az Iván-hágóig (Ivan sedlo), ami 900m fölött található. Miközben másztunk felfelé a kisbusszal feltünő volt jobb kéz felől a rengeteg vasúti viadukt, hát hiába a vonatoknak is fel kell valahogy jönniük a hegyre. A hágó után hosszú lejtmenet, majd Konjic városánál csatlakoztunk a Neretva folyó folyásirányához. A város és környéke amúgy eléggé el van aknásítva, de ez az egész Neretva-völgyre elmondható sajnos.

Sziasztok!

Remélem örömmel fogjátok majd fogadni ezt a blogot, mert biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül számos rajongója van Európa eme részének. Leginkább az utazásaim leírása lesz itt látható, de számos aktualitás is helyet kap majd. A kommentekben várom majd a Ti élményeiteket, tapasztalataitokat is!:)